A MiCAR megjelenésével egy egységes európai keretrendszer jogrendszer jön létre a kripto eszköz szabályozásra. Segítségével lehetőség nyílik rá, hogy a kripto és a tokenizáció ne csak jogi szürke zónába tartozzon, hanem hivatalos és szabályozott módon lehessen a technológiát használni. Ezzel lehetőség nyílik rá, hogy az EU-s tagállamokban a blockchaines és token alapú szolgáltatás innovációk felgyorsuljanak. A MiCAR jelenlegi formájában azonban számos kérdést vet fel. Kérdéses, hogy valóban hatékonyan lehet e alkalmazni és tényleg az elvárt hatásai lesz e rövid vagy akár hosszabb távon. A legproblematikusabb pontoknak a következők lehetnek:
Pontatlan fogalmak: A MiCA szabályai nagyvonalakban elég logikusak és konzekvensek, azonban az egyes esetekre lebontva ezek nem mindig egyértelműek. Első példaként nem definiált pontosan az, hogy mi az, hogy token. Habár intuitív módon leírható egy token az egyes speciális esetek elég sok értelmezési lehetőséget hordoznak magukban. Példaként említhetőek a különböző hibrid tokenek, melyek funkciókészlete nem szabványos, vagy akár L2 megoldások vagy konzorciumi blockchain segítségével valósulnak meg. Egy másik példa lehet az NFT vagy decentralizált pénzügyi szolgáltatások szabályozása. Habár ezeket elvileg a MiCA nem szabályozza, sajnos nem teljesen definiált például, hogy mennyire kell decentralizáltnak lennie egy decentralizált pénzügyi pénzügyi platformnak. Illetve NFT-nél is felmerülhet NFT szabványt használó alkalmazások ahol a tokennek mégis valamilyen fedezet alapú funkciója van.
Tagországi verseny: A pontatlan fogalmak miatt elképzelhető, hogy egyes fogalmakat tagországonként különböző módon lesznek értelmezve, ami viszont azt fogja eredményezni, hogy egyfajta “verseny” fog létrejönni az egyes tagországok között. A különböző kriptós cégek ott fogják benyújtani a kérelmet, ahol a szabályozás a legenyhébb.
Inkonzisztencia: Bizonyos helyzetekben nem tűnik a szabályozás teljesen konzisztensnek felhasználói oldalról nézve. Például ha dollárt tokenizálunk stabil kriptovalutaként mondjuk az Ethereum blockláncon, akkor az egyértelműen egy EMT-nek (E-money token), elektronikus pénz tokennek számít. Ha viszont ugyezt átvisszük egy másik blockchain-re például tezos-ra az jó eséllyel már egy eszközalapú tokennek fog számítani, amelynek különböző szabályozói követleményei vannak, így különböző rizikót is fog jelenteni a felhasználók számára. Ez viszont végfelhasználói szinten egyáltalán nem biztos, hogy átlátható.
Hátrány kis cégeknek: A MiCAR szabályozás elég komoly követelményeket támaszt, különösképpen az elektronikus pénz kibocsátóknak, de nem elhanyagolhatóak az eszköz alapú vagy a tőzsdék követelményei sem. Ez hátrányba hozhatja a kisebb cégeket, melyek így nem lesznek képesek hatékonyan innoválni a piacon.
Nemzetközi jogi interoperabilitás hiánya: A legtöbb blockchain szolgáltatás és token valamiféle nyilvános globális elosztott blockchain infrastruktúrán fut. Ennek radikálisan különféle különböző jogi szabályozásokba való beilleszthetősége elég nehézkes. Az egyik lehetőség lenne az ilyen szolgáltatásokat világszinten szabályozni, ez azonban eléggé utópisztikusnak tűnik. A másik megoldás az lehet, hogy olyan szabályozást adni amely valahogy interoperabilitis lehet más szabályozói környezetekkel is. Ezt nem tűnik úgy, hogy átgondolták volna a MiCAR tervezésénél. A legegyszerűbb példát tekintve egy elektronikus pénz token (EMT) kibocsátónak 100%-s fedezetet kell nyújtania alacsony kockázatú és likvid eszközökben. Az alacsony kockázat és magas likviditás azonban jó eséllyel mást jelent az EU-ban, az USA-ban és Dél Amerikában. Viszont a blockchainen meg egyetlen globális token van megvalósítva. Így még úgy is, hogy a szabályozás nagyjából azonos, az elektronikus pénz token (EMT) egyetlen token helyett jó eséllyel szétesik három token-re: egy EU konform, egy USA kompatibilis és egy Dél Amerikában szabályozott.
Alacsony attraktivitás létező token kibocsátónak: A fent említett jogi interoperabilitás hiánya miatt elképzelhető, hogy például létező stabil kriptovaluta szolgáltatóknak vagy token kibocsátónak nem életszerű az EU-n belül engedélyezni a szolgáltatását. Helyette ésszerűbb és logikusabb döntés az egész EU-t kihagyni a szolgáltatásból. Ez kétségtelenül negatívan fog hatni mind az EU-s blockchain adaptációra, mind pedig az innovációra.
Összességében elmondhatjuk, hogy a MiCAR egy elég jónak tűnő kezdeményezés az EU-s kripto és blockchain kibocsátás szabályozására. Azonban az első verzióját semmiképpen sem kéne véglegesnek tekinteni. Jó eséllyel több éves aktív pontosítást és továbbfejlesztést igényel még amire ténylegesen egy életszerű, tokenizációt támogató szabályozás vális belőle.
