Payment versus payment

 

Payment versus payment (PVP) is a type of settlement process used in financial transactions. In a PVP transaction, the delivery of one asset is contingent upon the simultaneous receipt of another asset. This means that both parties involved in the transaction must make their payments at the same time, with the delivery of each asset occurring only when the corresponding payment has been received.

The purpose of PVP is to reduce the risk of settlement failure and ensure that both parties are protected against credit risk. By requiring both parties to make their payments simultaneously, PVP transactions eliminate the risk that one party will make a payment but not receive the corresponding asset, or receive an asset but not make the corresponding payment.

PVP is commonly used in foreign exchange transactions, where two currencies are exchanged at the same time, and in securities transactions, where securities are exchanged for cash. It is also used in other financial transactions that involve the exchange of assets or payments.

There are several types of Payment versus Payment (PVP) systems that are commonly used in financial markets. Here are a few examples:

• Continuous Linked Settlement (CLS): CLS is a PVP system used in the foreign exchange market. It operates on a real-time gross settlement (RTGS) basis, which means that transactions are settled individually and immediately. CLS ensures that the delivery of one currency occurs simultaneously with the delivery of another currency.

• Delivery versus Payment (DVP): DVP is a PVP system used in securities transactions. It ensures that the delivery of securities occurs simultaneously with the delivery of cash. DVP is used to reduce settlement risk in securities transactions.

• Payment versus Payment Plus (PVP+): PVP+ is a more advanced version of the standard PVP system. It is used in the foreign exchange market to settle cross-currency transactions between multiple parties. PVP+ ensures that all payments are made simultaneously, reducing the risk of settlement failure.

• Dual-Currency Settlement (DCS): DCS is a PVP system used in the Asian market for settling foreign exchange transactions. It ensures that the delivery of one currency occurs simultaneously with the delivery of another currency, reducing the risk of settlement failure.

Overall, PVP systems are used in various financial transactions to reduce the risk of settlement failure and ensure that both parties involved in the transaction are protected against credit risk

Bevezetés a decentralizált derivatívákba

 

A derivatívák a klasszikus pénzügyi konstrukciók egyik legfontosabb elemét alkoták. A derivatíva lényegében egy olyan pénzügyi eszköz melynek az árát egy másik eszköz határozza meg. Ilyen értelemben az előző fejezetekben bemutatott stabil kriptovaluták szintén egyfajta decentralizált pénzügyi derivatívának tekinthetőek, mivel árukat egy külső fiat valuta árfolyamától teszik függővé. 

A legegyszerűbb decentralizált derivatívák viszonylag praktikusak és blockchain specifikusak. A terület egyik nagy problémája, hogy több tucat gyakorlatban is használható blockchain platform létezik, melynek legtöbbjének saját belső tokenje van. Ezek az úgynevezett “native” tokenek csak az adott platformon találhatóak meg, mégis másik blockchain rendszerekben is szükség lenne a használatára. Ilyen például a Bitcoin és az Ethereum hálózat bitcoin és ether kriptovalutái. Mindkettő csak a saját blockchain hálózatán belül létezik, azonban például az Ethereumos DEFI protkollokban szerencsés lenne ha a Bitcoin is meg tudna jelenni. Az ilyen jellegű blockchain token alapú együttműködés megvalósítására találták ki az úgynevezett becsomagolt token, wrapped token technológiát. 

A becsomagolt tokenek egy az egyik blockchainen lévő tokent próbálják egy másik reprezentálni, például okáért Bitcoin-t az Ethereum hálózaton. A technológia két fő folyamatra épül: 

1. Becsomagolás (váltás) során például a Bitcoin-t visszük át Ethereum-ra mint becsomagolt Bitcoint (wrapped Bitcoin), mely technikailag egy ERC20 token lesz az Ethereum platformon. A becsomagolás folyamata a következő:

- Első lépésben a bitcoint vagy tokent lezároljuk úgy, az sem elkölteni se mást ne lehessen vele csinálni. Ezt a zárolást bitcoin hálózaton tipikusan kriptográfiailag valósítjuk meg, például multisig wallettel, vagy pedg hased timelock contract-al.

- Amennyiben a bitcoin sikeresen zárolásra került úgy arról egy kriptográfiai értesítést kap egy az Ethereumon lévő smart contract, mely egy új becsomagolt Bitcoin tokent (wrapped Bitcoin) állít elő az Ethereum blockchainen (mint). 

2.   A kicsomagolás (visszaváltás) folyamata az előzőekkel ellentétes:

- Először az Ethereum-on előállított becsomagolt Bitcoin tokent megsemmisítjük (burn). Mivel ez egy programozott ERC20 token ezért ez probléma nélkül megtehető. 

- Majd a Bitcoin hálózaton lévő igazi Bitcoinnak feloldjuk a zárolását. 

A fenti mechanizmus biztosítja, hogy egy előállított becsomagolt Bitcoin mögött ténylegesen mindig egy zárolt Bitcoin található. Ez a mechanizmus biztosítja az árfolyamrögzítés mechanizmusát: praktikusan minden előállított becsomagolt Bitcoin mögött van egy lekötött tényleges Bitcoin. 

Másik fontos decentralizált eszköz fajta az úgynevezett decentralizált szintetikus eszközök. A szintetikus eszközök olyan tokenek, amelyek értéke egy külső eszköz értékétől függ, anélkül, hogy a külső eszközt bármilyen módon is tartalmaznánk, vagy birtokolnánk. A szintetikus eszközök egyik legfontosabb platformja a synthetix (https://synthetix.io/). A platform segítségével szintetikus tokeneket lehet előállítani különféle fiat és kripto-valutákhoz, illetve tervezetten egyéb árukhoz vagy akár természeti erőforrásokhoz is. Segítségével általános valamiféle indexet követő szintetikus eszközt is meg lehet valósítani, például decentralizált protokollok tokenjeiből képzett indexet, vagy éppen a L2 skálázással foglalkozó platformok tokenjeiből álló indexet. Szintén érdekes konstrukció az úgynevezett inverz kripto eszköz mely egy külső eszköz adott szinttől eltérő negatív árváltozását követi nyomon. A szintetikus decentralizált eszközök alapvető működési sémája a következő ábrán látható.

  

A séma ahhoz ahogy a fedezet alapú stabil kriptovaluták rögzítik az árfolyamot, mint például a MakerDAO és a DAI. A platform egy belső utility tokent használ az úgynevezett SNX-et. A külső eszközök árának nyomon követéséhez egy külső orákulum szolgáltatást használunk tipikusan az Chainlink-et. Ahhoz, hogy egy szintetikus eszközt létrehozhassunk tipikusan egy fedezetet kell letétbe helyeznünk SNX-ben. A letétbe helyezett SNX értéke legalább 500% kell, hogy legyen az előállított a külső eszköz árához képest, így ez hasonlóan a MakerDAO-hoz egy úgynevezett over-collateralized debt position. Amennyiben a fedezet értéke külső eszköz értékéhez képest egy bizonyos érték alá csökken, úgy a fedezet likvidálódik. Ilyen módon biztosított, hogy minden egyes kiállított szintetikus token mögött annak többszörös értékű fedezet van a rendszerben. Hasonló, bár némileg más konstrukcióval működő séma az UMA protokoll (https://umaproject.org/). 

A következő cikkünkben a klasszikus pénzügyi piaci derivatívák decentralizált megvalósítását vizsgáljuk meg közelebbről.